Rólunk

Charles Taze Russell (1852–1916) az 1870-ben létrejött, Bibliakutatók (Bible Students) néven ismert mozgalom alapítója volt, valamint 1881-ben a Watch Tower Bible and Tract Society első elnöke és kezdeményezője. Tevékenységét a bibliai próféciák tanulmányozása iránti mély érdeklődés, valamint a Szentírás logikus és kronológiai megértésére való törekvés jellemezte. 1870-től független bibliatanulmányozó csoportokat kezdett vezetni, elutasítva a hagyományos tanításokat a pokolról, a Szentháromságról és a lélek halhatatlanságáról. A hangsúly a Biblián volt, nem a hagyományokon, és ennek a nyitott, előítéletektől mentes megközelítésnek köszönhetően emberek ezrei csatlakoztak az Egyesült Államokból, majd később a világ minden tájáról.

Joseph Franklin Rutherford (1869–1942) a Watch Tower Bible and Tract Society második elnöke volt 1917 és 1942 között, miután 1916-ban Charles Taze Russell halála után átvette a vezetést. Rutherford rendkívül termékeny szerző volt: több mint 20 könyvet és füzetet írt, és nagyszabású irodalomterjesztési kampányokat indított. Vezetése alatt az igazság üzenete világszerte elterjedt. 1931-ben, az ő irányítása alatt, elfogadták a Jehova Tanúi (Jehovah’s Witnesses) hivatalos nevet.

Nathan H. Knorr (1905–1977) a Watch Tower Bible and Tract Society harmadik elnöke volt, és 1942-től vezette a Jehova Tanúi szervezetét. Irányítása alatt az Őrtorony folyóirat a világ legszélesebb körben terjesztett kiadványává vált a saját kategóriájában.

2.1. Az 1928-ig tartó időszak

Figyelembe véve, hogy a „Watch Tower Bible and Tract Society” (USA) már 1881-ben megkezdte tevékenységét, írásainak egy része már az első világháború előtt eljutott Romániába is, olyan román úttörők közvetítésével, akik először az Egyesült Államokban hirdették az igazságot, majd hazatérve itt is terjeszteni kezdték azt, ezzel megteremtve a tevékenység alapjait. Ezek az anyagok könyvek, brosúrák és folyóiratok formájában jelentek meg, mind angol nyelvből fordítva. A fordítást egy szerkesztőbizottság végezte, amely gondoskodott arról, hogy a román nyelven közvetített üzenet hűen tükrözze az eredeti irodalom tartalmát.

Az első világháború befejezését követően, 1919-ben Romániában bevezették a „Veghetorul Dimineții”, (A Hajnal Őre) című folyóiratot, amely havonta megjelenő kiadvány volt, angol nyelvből fordítva a „Watch Tower Bible and Tract Society” (USA) anyagai alapján, és a „Studenții Bibliei Asociați Români” (Romániai Társult Bibliakutatók) adták ki. 1920-tól a tanítások „Turnul Veghetor” ” néven kezdtek megjelenni, majd a 8. számtól kezdve a folyóirat a „Turnul de Veghere” (Őrtorony) nevet viselte.

1920 és 1925 között ezen írások román nyelvű fordítását, szerkesztését és kiadását Romániában, Kolozsváron a „Studenții Bibliei – Branșa Română” (Bibliakutatók – Román Tagozat) végezte. A nyomtatás több helyszínen történt, többek között a kolozsvári Gutenberg S.A., a marosvásárhelyi Kosmos S.A. és a nagyváradi Adolf Sonnenfeld S.A. nyomdáiban. A „Turnul de Veghere” folyóirat 1922/6. számától kezdődően a kiadványokat a kolozsvári „Viața” Nyomdában (Részvénytársaság Kiadói és Reklámtevékenységre), Sima testvér tulajdonában nyomtatták. Az ebben a munkában részt vevők nemcsak a fordítással, szerkesztéssel és nyomtatással foglalkoztak, hanem az irodalom terjesztésével is a korabeli Romániában érdeklődők körében. Az egész tevékenység szigorúan szervezett volt, a munkajelentéseket pedig csatornákon keresztül továbbították a „Watch Tower Bible and Tract Society” központi székhelyére az Egyesült Államokba.

Ebben az időszakban további jelentős terjesztett kiadványok voltak még az „I–VII. kötetek”, Russell pásztor „A teremtés fotodrámája”, avalamint „Isten hárfája” - 1923.

1926 és 1928 között a román hatóságok betiltották a nyilvános összejöveteleket, valamint a Watchtower-irodalom kiadását és terjesztését. Ezt a mozgalmat külső befolyásúnak tekintették, és a hagyományos vallási struktúrák megkérdőjelezéseként értelmezték. Emellett a hatóságok nemzetbiztonsági okokra is hivatkoztak, aggódva a hirdetők pacifista álláspontja, a katonai szolgálat megtagadása és a politikai életben való részvétel elutasítása miatt.

A tiltások ellenére 1927 körül rövid időre néhány kiadvány megjelent a cenzúrázott „Secerișul” (Aratás) elnevezés alatt. A névváltoztatás célja az volt, hogy elkerüljék a hatóságokkal való konfliktusokat, miközben az anyagok forrása továbbra is a Watchtower-irodalom maradt. A kiadvány megnevezését gyakran a „T. de V.” (Turnul de Veghere – Őrtorony) vagy a „W.T.” (Watch Tower) kezdőbetűkkel rövidítették, hogy az üzenet az ellenállás, az üldöztetés és az ellenfelek részéről érkező cenzúra ellenére is eljusson az igazságra szomjazókhoz.

2.2. Az 1929–1938 közötti időszak

1929-től sokak őszinte vágya, hogy megértsék Isten szavát, azt eredményezte, hogy a Watchtower Társulat kiadványai továbbra is eljutottak Romániába, ezúttal más csatornákon keresztül. Így az 1929–1930 közötti időszakban a „Watch Tower Bible and Tract Society” (USA) „Turnul de Veghere” (Őrtorony) fordításai módosított név alatt, „Lumina Bibliei” (A Biblia fénye) címen jelentek meg rendszeresen. Ezek a kiadványok a bécsi csatornán keresztül érkeztek, és a bécsi W.T. Nyomdában kerültek kinyomtatásra. Ezt követően, 1931–1932 között a kiadványok „Revărsatul Zorilor” (A hajnalhasadás / A hajnal fénye) néven váltak ismertté. Ezek Romániába a bécsi Harry Doughty kiadó közvetítésével jutottak el, és szintén Bécsben, A. Krafzik nyomdájában készültek.

1932-től, pontosabban a 7. számtól kezdődően az Őrtorony–Watchtower kiadványai a „Vestitorul Numelui lui Iehova” (Jehova nevének hírnöke) elnevezés alatt jelentek meg. Kezdetben ezek a folyóiratok a svájci Bernen keresztül kerültek kiadásra, az M.C. Harbeck nyomdában. Ugyanazon év 13. számától kezdve egészen 1937-ig a szerkesztés és a kiadás már Romániában történt, a bukaresti csatornán keresztül, a „Societatea de Biblie și Tractate M.D.I.” (Iehova Isten Tanúi) által. Ezt a szervezetet 1933-ban hivatalosan elismerték, és székhelye a bukaresti Crișana utca 33. szám alatt volt, amint azt a Hivatalos Közlöny is rögzítette. Az 1932–1937 közötti időszakban az összes tanítást több bukaresti nyomdában nyomtatták, többek között a „Cartea de Aur”, a „Tipografiile Române Unite S.A.” és az „I. Scher” nyomdákban.

Ebben az időszakban további kiadványok is terjesztésre kerültek könyv formájában, amelyek közül megemlíthetők: „Creațiune” (Teremtés) – 1931, „Bogăție” (Gazdagság) – 1936, valamint számos brosúra a házról házra végzett munka támogatására, mint például: „Armaghedon” – 1937, „Descoperit” (Feltárva) – 1937 - továbbá más, az Irodalom szekcióban elérhető kiadványok.

A szervezetet érő elnyomások következtében a „Societatea de Biblie și Tractate M.D.I.” valamennyi kiadványának megjelentetése 1937 után megszűnt, és a tevékenységet leállították. Ennek ellenére 1938-ban Romániában még megjelent néhány fordított folyóirat, borító nélkül terjesztve, amelyek a prágai (Csehszlovákia) csatornán keresztül érkeztek, és az R. Brezina nyomdában kerültek kinyomtatásra.

Az állami hatóságok részéről fokozódó nyomásgyakorlás következtében 1938-ban királyi diktatúrát vezettek be, amelynek hatásaként megszűnt minden olyan tevékenység, amelyet „vallási prozelitizmusnak” minősítettek, beleértve a brosúrák, folyóiratok és egyéb írott anyagok terjesztését is. Ezt követően, 1939-ben az Igazságügyi Minisztérium döntése nyomán Jehova Tanúinak tevékenységét kifejezetten betiltották Románia teljes területén (lásd a Románia Hivatalos Közlönyének 1939. július 15-i számát, 17. oldal). (lásd a Románia Hivatalos Közlönyének 1939. július 15-i számát, 17. oldal).

2.3. Az 1939–1945 közötti időszak

A második világháború kitörésével, különösen az 1939–1945 közötti időszakban, Romániában már nem jelentek meg a „Watch Tower Bible and Tract Society” (USA) csatornáin keresztül érkező kiadványok. Ebben az időben Jehova Tanúi közül sokakat letartóztattak és elnyomásnak vetettek alá, mivel határozottan megtagadták a katonai konfliktusban való részvételt.

Úgy tűnt, hogy az ellenállást ellenséges erők táplálták, amelyek felismerték az akkor feltárt prófétai igazságok jelentőségét — olyan igazságokét, amelyek megerősítették a hűséges Tanúkat, segítve őket abban, hogy rendíthetetlenek maradjanak hitükben, és ellenálljanak a háború megpróbáltatásainak.

2.4. Az 1945–1948 közötti időszak

1945 végén megalakult a „Romániai Jehova Tanúi Egyesület Kiadója” (lásd a Románia Hivatalos Közlönyét, 1945. május 28., 10. oldal),, jogi személyiséggel rendelkező, erkölcsi státuszú szervezetként, székhelye Bukarest 2, Tonola sétány, majd később a Basarabia utca 38. szám alatt volt. Ez a kiadó újraindította a „Watch Tower Bible and Tract Society” (USA) írásainak fordítását, szerkesztését és kiadását. Ebben az időszakban több nyomdát is igénybe vettek, kiemelkedő például a bukaresti „Standard Graphica – Marvan” és az „Imprimeria București”.

Bár rövid volt, ez az időszak jelentős tanításokat hozott Romániába, többek között a „Az igazság szabadokká tesz titeket” című könyvet (1947), a periodikusan újra kiadott „Turnul de Veghere” (Őrtorony), folyóiratokat, valamint számos brosúrát a hirdetőmunka támogatására, például: „Isten Szándéka” – 1945, „Szabadság az új világban” – 1947 - és más, az Irodalom szekcióban elérhető kiadványok.

1948 után a Jehova Tanúinak minden tevékenységét felfüggesztették és törvényen kívül helyezték a kommunista rezsim által bevezetett korlátozások következtében (lásd a Románia Hivatalos Közlönyét, 1948. február 9., betiltott irodalom, 14–15. oldal)..

A kommunista rezsim erőszakos hatalomátvételével, különösen 1948-tól kezdődően, Jehova Tanúit hivatalosan betiltották Romániában; bukaresti irodájukat felszámolták, minden javukat – beleértve az épületeket és az irodalmat is – elkobozták. Mindezt azért tették, mert veszélyt láttak bennük az új ideológiai rendre nézve, a fő okok pedig a következők voltak: a katonai szolgálat megtagadása, a politikától való távolmaradás, a külföldi kapcsolatok és az idegen nyelvű irodalom.

E tiltások ellenére Jehova Tanúi a kommunista rendszer teljes ideje alatt illegálisan folytatták tevékenységüket. A vidéki településeken az összejöveteleket szűk körben tartották, gyakran „fonóknak” (șezători) álcázva azokat, hogy egy esetleges rajtaütés esetén csökkentsék a jogi kockázatot. A nagyvárosokban a hívők rotációs rendszerben találkoztak a tagok magánlakásain, ahol közösen tanulmányozták a Bibliát és a titokban őrzött kiadványokat.

A Jehova Tanúira jellemző házról házra végzett prédikálómunkát ebben az időszakban felfüggesztették, és nem lehetett szervezett keretek között végezni. Ehelyett a bibliai tanításokat csak személyesen adták át a szomszédoknak vagy a megbízható ismerősöknek.

Az év bizonyos időszakaiban, kiváltképp a nemzeti ünnepnapokon, nagyobb szabású összejöveteleket szerveztek, amelyeken az ország minden részéről érkező Jehova Tanúi vettek részt. Ezeket a találkozókat rendszerint Kolozsvár külvárosának elszigetelt részein vagy más kijelölt helyszíneken, olykor erdőkben vagy félreeső területeken tartották meg, hogy elkerüljék a hatóságok megfigyelését.

Ezen összejövetelek célja az volt, hogy lehetőséget biztosítsanak a testvéreknek a Biblia tanításainak közös tanulmányozására és hitük biztonságos, diszkrét körülmények közötti megerősítésére. Még az üldöztetés idején is a vigasz és az erőgyűjtés pillanatait jelentették ezek a találkozók, amelyek célja az egység és a tevékenység folytonosságának fenntartása volt ebben a zavaros időszakban.

Azokat, akiket az összejövetelek során értek tetten, vagy akiket irodalom terjesztésén, illetve birtoklásán kaptak, súlyos megtorlásnak vetették alá. Letartóztatták, kihallgatták és súlyos börtönbüntetésre vagy kényszermunkára ítélték őket olyan hírhedt börtönökben és lágerekben, mint Nagyenyed (Aiud), Szamosújvár (Gherla) vagy Pitești.

Jehova irgalmából, aki életben tartott minket, közvetlenül a kommunista rendszer bukása után újraegyesültünk, és hivatalosan is bejegyeztettük magunkat „Asociația Martorii lui Iehova din România” (Romániai Jehova Tanúi Egyesület) néven, kolozsvári székhellyel, mint erkölcsi jogi személy (A.M.I.R.).

Tekintettel arra, hogy 1990-ben az 1948-ban törvényen kívül helyezett „Jehova Tanúi Egyesület” egyes tagjai még életben voltak, és továbbra is ugyanazokat az elveket vallották, teljes mértékben jogosultnak érezték magukat arra, hogy az említett szervezet törvényes utódainak nyilvánítsák magukat. Ebben a szellemben nyújtották be az újrabejegyzési kérelmet a Kolozsvári Bíróságon, amelyet 1990. február 2-án hagytak jóvá.

A 42 évnyi tiltás után ismét legalitásba került „Jehova Tanúi Egyesület” már az első hónapban újrakezdte nyilvános tevékenységét, két bibliai előadást (kongresszust) szervezve 1990. március 11-én és március 25-én. Ezt követően a tevékenység bibliai előadások szervezésével folytatódott az ország legtöbb városában, majd a házról házra végzett tanúskodómunkával, amely vagy az összejövetelek előtti program részeként, vagy önállóan zajlott.

Az A.M.I.R. koordinálása alatt zajló országos szintű munka mellett a tanulmányozási csoportok minden hírnöke kijelölt magának egy prédikálási és hirdetési területet saját lakóhelye közelében – ez a módszer a mai napig érvényben van. Szellemi felkészülésük és bibliai ismereteik elmélyítése érdekében a tagok rendszeresen, hetente több alkalommal vesznek részt szervezett csoportos tanulmányozásokon, a Bibliát és kizárólag a WatchTower Társulat felügyelete alatt 1948-ig megjelentetett eredeti irodalmat használva.

Ezekből a tanulmányozásokból világosan megértettük, hogy minden önátadott keresztény kötelessége tanúskodni a bibliai igazságról, mind a házról házra végzett munka, mind a nyilvános térben való aktív jelenlét által.

A „Romániai Jehova Tanúi Egyesület”, mint erkölcsi jogi személy, Isten iránt elkötelezett személyekből áll, akik elismerik és tiszteletben tartják az Ő teokratikus elrendezését. Az egyesület tagjai azért egyesültek, hogy szervezett módon, az egység szellemében és az isteni akarattal teljes összhangban működjenek együtt, közösen hozzájárulva az Isten által a Szentírásban kinyilatkoztatott célok megvalósításához.

• Az Univerzum egyetlen Teremtőjének – Jehova Istennek – dicsérete és magasztalása
• Jehova fenségének és igazságának hirdetése a föld végső határáig, ahogyan az az Apostolok Cselekedetei 1:8-ban fel van jegyezve.

A fentiek fényében, egyéni szinten, minden tagnak az alábbi magatartást kell tanúsítania:

• Szilárd hit Istenben, aki az egész világmindenség Legfőbb Teremtője, Bölcs és Szuverén Ura;
• Hit az Úr Jézus Krisztusban, Isten Fiában, aki Jehova nevének igazolója és az egész emberiség, valamint személyesen minden hívő Megváltója;
• Meggyőződés a Biblia, Isten Szava isteni ihletettségében, valamint annak teljes és feltétel nélküli elfogadása a hit alapjaként és a keresztény élet normájaként;
• Teljes önátadás Istennek, amely a keresztelkedésben és az Ő szent akaratának teljesítésére irányuló őszinte vágyban nyilvánul meg;
• Szentséggel, erkölcsi méltósággal és kifogástalan életmóddal jellemzett életvitel;
• A Biblia tanításainak terjesztése és Isten Szavának hirdetése minden elérhető eszközzel mások számára, az Igazság megismertetése céljából.

E munka elvégzése érdekében a tagok rendszeres bibliatanulmányozás útján mélyítik el ismereteiket, mind a helyi összejöveteleken, mind egyénileg. A szellemi táplálékul szolgáló anyagok közé tartozik a korábbi fejezetekben említett eredeti irodalom, amelyet a Biblia szövegével összevetve elemeznek a Szentírás tanításainak helyes és mély megértése érdekében

Mint Jehova Tanúi, célunk nem a hit ráerőltetése a világra, és nem tekintjük kötelességünknek az emberek megtérítését. Fő célunk Isten Királyságának üzenetét minél több emberhez eljuttatni, lehetőséget adva mindenkinek annak meghallgatására. Az őszinte és érdeklődő személyek így megismerhetik ezt a tanítást, és tudatosan dönthetnek arról, hogy követni kívánják-e azt. Tevékenységünk azon a meggyőződésen alapul, hogy a mi felelősségünk a tájékoztatás, nem pedig a hit elfogadásának kényszerítése.

A tanúskodómunkában az elsődleges útmutató a Biblia és a hirdetés azon példái, amelyeket számos bizonyíték említ, mint például az Apostolok Cselekedetei 10:42: „És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.” Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:” (1Péter 2:21).

A „Watch Tower Bible and Tract Society” (Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat) révén 1946-ban román nyelven megjelentek a „Szervezési utasítások – 1946”, amelyek célja Isten Szava hirdetési módszereinek és a szervezeti felépítésnek az irányítása volt. Ezen útmutatások és más elérhető tanítások alapján az A.M.I.R. által alkalmazott fő tanúskodási formák a következők:

• Nyilvános és házról házra végzett hirdetés. Jézus és az apostolok példájából merítve a hírnökök falvakban és városokban füzeteket vagy szórólapokat osztanak szét közvetlenül mindenki ajtajánál, követve és betöltve Jézus parancsát a Máté 24:14-ből: „És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”
• Egyéni és kiscsoportos tanúskodás. Egy hírnök személyesen beszélget egy vagy néhány személlyel, válaszol a kérdésekre, és érdeklődés esetén látogatást ütemez be a Biblia és az irodalom részletesebb tanulmányozásár.
• Páros tanúskodás. Két vagy több hírnök, általában ugyanabból a csoportból, felosztanak egy területet, közösen terjesztik az irodalmat, és időnként visszatérnek a beszélgetések folytatására.
• Szisztematikus területmegmunkálás. Minden hírnök a saját lakóhelye környékére összpontosítja erőfeszítéseit, feljegyezve minden látogatást és megtervezve a következőt, hogy egyetlen ház se maradjon figyelmen kívül.
• Összejövetelek és nyilvános előadások. Szélesebb körű, a nagyközönség számára nyitott események, amelyeket előzetesen a területen végzett hirdetőmunka útján jelentenek be; ezek bibliai előadásokat és a programra szóló meghívást tartalmaznak.
• Kampánymunkák. Ütemezett időszakok, amikor testvéri csoportok érkeznek más régiókból, hogy semleges vagy a helyi hírnökök által kevésbé látogatott területeket munkáljanak meg.
• Utcai tanúskodás. Kiadványok osztása és spontán beszélgetések a járókelőkkel a városok forgalmas pontjain vagy piacok környékén.
• Online és modern kommunikációs eszközökkel végzett hirdetés. Olyan weboldalak vagy közösségi média oldalak létrehozása és fenntartása, amelyek bibliai témákat mutatnak be, tanulmányozásra hívnak, és lehetőséget biztosítanak a hírnökökkel való közvetlen párbeszédre a válaszok és az elmélyülés érdekében.

A jó hír hatékony továbbítása érdekében az A.M.I.R. a következő felelősségeket vállalja:

• A készletek biztosítása, hogy minden munkás rendelkezzen a szükséges irodalommal.
• Biztosítja, hogy a sokszorosított irodalom megegyezzen az 1948 előtt Romániában megjelent eredeti kiadványok
• Nyilvános és buzdító összejövetelek szervezése.
• Tevékenységi jelentések gyűjtése az ország többi csoportjától.
• Az Egyesületet vagy annak tagjait közvetlenül érintő belső vagy jogi ügyek intézése.
• Intézkedések hozatala azon csoportok vagy egyének esetében, akik nem tartják be a teokratikus elrendezéseket.
• Az egység és az együttműködés előmozdítása a csoportok között állandó kommunikáció és kölcsönös támogatás révén, ahogyan az az 1Korintusz 1:10-ben írva van.

Kizárólag Jehova Tanúi végzik aktívan a Királyság-hirdető munkát, és készségesen hoznak akár nagy áldozatokat is azért az őszinte vágyukért, hogy megosszák embertársaikkal az örök élet reménységét. Bár Jézus ezt kérte hűséges követőitől, egyetlen más egyház vagy felekezet sem folytatja ezt a tevékenységet. Az irodalmat ingyenesen kínáljuk az érdeklődőknek, a teljes munkát pedig önkéntes adományokból tartjuk fenn. Minden tag részt vesz valamilyen mértékben a hirdetésben; felkészültségük a heti összejöveteleken és a személyes bibliatanulmányozáson alapul, anélkül, hogy teológiai iskolákat vagy szaktanfolyamokat végeztek volna.

Az A.M.I.R. tevékenységének újrakezdése és 1990-es hivatalos bejegyzése után már nem volt lehetséges a kapcsolatok helyreállítása a jelenlegi nemzetközi „Watch Tower Bible and Tract Society” szervezettel”.

A Biblia fényében végzett alapos elemzés feltárta, hogy a kommunista korlátozások időszaka alatt (1949-től kezdődően) megjelent irodalomban súlyos eltérések mutatkoztak az alapvető tanításoktól. Az őszinte szellem és az igazság iránti elkötelezettség nem tette lehetővé a testvérek számára, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket a változásokat.

A W.T.B.T.S. által elfogadott azonosított szempontok közé tartozik a hitnézet hivatalos bejegyzése „vallásként”, valamint a jelenlegi emberi hatóságok elfogadása „Felsőbb Hatalmakként”. További részletek a 11. fejezetben olvashatók.

Mivel nem volt lehetőség a kapcsolat helyreállítására egy központi nemzetközi szervezettel, az A.M.I.R. úgy döntött, hogy a már rendelkezésre álló erőforrásokra összpontosít. Így a szervezet szervezet tagjai újrakezdték az 1948 előtt román nyelven megjelent irodalom gondos és szisztematikus tanulmányozását – ezt az időszakot a bibliai tanítások világossága és pontossága tekintetében mérvadónak tekintették.

Az akkori irodalom és a Watchtower Társaság által közvetített alapelvek alapján intézkedéseket hoztak a helyi tevékenység átszervezésére. A cél a teokratikus működés eredeti modelljéhez való lehető leghűbb igazodás volt, megőrizve a gyülekezetek és tagjaik szervezetére, prédikálására és szellemi életére vonatkozó eredeti utasítások lényegét.

Ezzel kapcsolatban megemlítünk néhány figyelembe vett forrá:
  Informator, 1947. augusztus 29, Alfred Rutimann, a berni fiókhivatal titkárának levele a romániai testvérekhez:

„ Knorr testvér a továbbiakban ezt írja nekem egy levélben: „Ha a testvérek elszakítva lennének az anyjuktól, erős elhatározásuk legyen abban, hogy az ők tanításukat csak a Bibliából vegyék, és ne kövessenek embert még akkor sem, ha az az ember a Bibliát követi.” ”

   (^) A 6. SZ. MELLÉKLET az Őrtorony 1948. évi számához, „Az ember szeretete az ember iránt” 28., 29., 30. bekezdések:

„… Nem azért, hogy némely teremtményeket felmagasztaljunk vagy felfuvalkodottá tegyünk, hanem hogy a helyes cselekvés útját szemléltessük, kiváltképpen erőszak idején, engedtessék meg nekünk, hogy áttekintsünk egy gyakorlati példát jelen évtizedünk történelméből. Németország és a náci vezér csapatai által megszállott országok már megemlíttettek e hasábokon. Miután a német nép által megválasztott náci vezér feloszlatta a Watch Tower németországi fiókszervezetét, elégette az irodalmat, és Jehova Tanúit börtönökbe és koncentrációs táborokba hurcolta, hogy szervezetüket megtörje és kapcsolatukat az amerikai központi irodával megszakítsa, ezek az evangélium szolgái mégis tovább folytatták Jehova Isten szolgálatát, kapcsolat és érintkezés nélkül a Társulat elnökével vagy annak fiókszolgájával. Hasonlóképpen Keleten is a nácizmus háborús szövetségesei brutális agresszióval számos országot igáztak le. A Fülöp-szigeteken, a Pearl Harbor, Hawaii elleni gyáva támadás előtt, a Watch Tower Society-nek volt egy fiókirodája néhány ott állomásozó testvérrel és 373 Királyság-hírnökkel, akik sok szigeten voltak szétszórva. Ezután a japán háborús fejedelmek elküldték hadaikat az ország megszállására. Ezek gyorsan mindent ellenőrzésük alá vontak, és testvéreink szétszóratásához vezettek. Feloszlatták ott Jehova Tanúinak szervezetét, lefoglalták javaikat, elfogták a fiókszolgát és másokkal együtt koncentrációs táborba vetették, a még szabadon levőket pedig föld alatti munkára kényszerítették, külsőleg felismerhetetlenül, de mégis tovább végezvén szolgálatukat.

Mi történt most velük mindnyájukkal? Vajon utasítások hiányában megszűntek-e, leültek-e tétlenül, és ezt mondták-e: „nem dolgozhatunk mint az evangélium szolgái addig, míg különleges szervezeti utasításokat és leveleket nem kapunk a Watch Tower Society elnökétől, hogy megmondja, mit cselekedjünk e mostani veszedelmes körülmények között”? NEM; ők nem kérdeztek egyetlen emberi teremtményt sem afelől, mit kell most tenniük. Igaz, szétszórva voltak az egész országban, nem létezett látható szervezet, amely Isten népének minden csoportját összekapcsolta volna; nem volt fiókirodájuk szolgával a helyén; nem volt semmiféle titkos összeköttetésük az amerikai Watch Tower Society vállalattal. De birtokukban volt az írott Ige, amely által az Úr Isten szól azokhoz, akiknek van fülük a hallásra, és hozzáférésük volt az Ő Szavához, akár úgy, hogy másolataik voltak náluk, akár úgy, hogy tanításai és utasításai szívükbe voltak írva, tanácskozás végett. Amikor Japán felett elérkezett a győzelem napja, két esztendő múltán, és ezt követte a foglyok felszabadítása a Fülöp-szigeteken, a társulat fiókszolgája is kiszabadult, és a munkaközpont ismét felállíttatott. Felhívás adatott ki Isten szolgálatára, nem csupán a háború előtti csoport számára, hanem átlagosan 1033 hírnök részére.

A szétszóratás, az internálás és a föld alatti tevékenység ideje alatt e háború előtti hírnökök közvetlenül az Úrra tekintettek, és az Ő Igéjét tanácsolták, vagy azt, amit abból megtanultak. Nem szűntek meg szájuk vallomásával tanúskodni mások előtt az általános nyomorúságban, hanem tovább mentek prédikálván, bölcsek lévén mint a kígyók, mindazáltal ártatlanok mint a galambok. Engedelmeskedtek annak, amit Isten Krisztus Jézus által megparancsolt nekik. Az Úr Isten megáldotta ezt a bátor engedelmességet iránta és az Ő Királya, Krisztus Jézus iránt, és olyan gyarapodást adott nekik, hogy amikor végül a társulat elnöke részt vett egy nemzeti összejövetelen Manilában, április első napjaiban, 2200 filippínó testvér volt jelen, és 4200 személy jött el, hogy meghallgassa nyilvános beszédét a „minden népnek szóló örömről”. Ma több mint 2700 Királyság-hírnök van a szigeteken, és mintegy 5000 személy vesz részt azokon a bibliai tanulmányozásokon, amelyeket Jehova Tanúi vezetnek. RÓMA 12:11–13.”

Jehova Tanúinak elsősorban a Bibliához, mint az oktatás forrásához kell ragaszkodniuk, nem pedig egy meghatározott személyhez vagy szervezethez. Még ha valaki követi is a Bibliát, Jehova Tanúinak hűsége nem az adott ember, hanem közvetlenül Isten Szava felé kell, hogy irányuljon.

  Az Őrtorony, 1932. Február 1, 3-as szám, a 20-adik bekezdése:

„Amidőn többen akarnak jogcímet nyerni valamily ingatlanra, kétféle mó- don lehet eljárni; egy vagy több személy szerzi meg és viseli az egész csoport nevében a jogcímet, vagypedig többen egy jogi személyt vagy testületet alakítanak. Ez az utóbbi előnyösebb, mivel egy testületet folytonlétezőnek tekintenek és a meghatalmazottakat nem kell változtatni”

A Watch Tower Társulat javasolta a helyi tevékenység jogi személyként való bejegyzését, nem csupán a hatékonyabb belső szervezettség érdekében, hanem azért is, hogy az ország törvényeivel összhangban álló jogi keretet biztosítson a működéshez. Ezt a jogi formát a testvérek az A.M.I.R. (Romániai Jehova Tanúi Egyesülete) megalapításával választották, azzal a céllal, hogy megvédjék a tagok jogait és érdekeit, egyúttal törvényes keretet biztosítsanak a tevékenységek végzéséhez, a javak kezeléséhez és a hatóságokkal való kapcsolattartáshoz.

  „Hiszékenykerítők" című Őrtoronyban 1938, 1-es szám „Társak” alcím alatt, a 20-adik bekezdése:

„ Helyes, ha egy jonadáb vezeti munkára a csoportmunkásokat, a szabályszerűen kinevezett csoportszolga távolléte alatt? Ha a csoportszolga távollétekor többen összejönnek, hogy a munkában résztvegyenek és csak az Úr és az ő háza iránt odaadást és buzgalmat tanusító jonadábok vannak jelen, helyénvaló, ha a szolgálat vezetésével közülök lesz valaki megbízva. "

Az idézett részlet egy fontos alapelvet hangsúlyoz, amely az A.M.I.R. tevékenységének is az alapját képezi: amikor a hivatalosan kinevezett vezetés nincs jelen, nem követhető, vagy már nem tudja biztosítani a munka irányítását, teljes mértékben indokolt és helyénvaló, hogy Isten akarata iránt odaadó, buzgó és hűséges testvérek – a Jonadábokhoz hasonlóan – átvegyék a felelősséget a szervezésért és a hirdetőszolgálat folytatásáért.

Hasonló módon, a központi nemzetközi szervezettel való kapcsolat megszakadása után az A.M.I.R. felelősséget érzett a megkezdett munka folytatására; nem a különállás szándékával, hanem az Isten iránti hűség és a korábban kapott útmutatások iránti tisztelet bizonyítékaként.

Az a tény, hogy a munkát egyszerű, de odaadó testvérek indították újra és vitték tovább, azt a szellemet tükrözi, amelyre az idézett részlet buzdít: amikor a hivatalos vezetés hiányzik, az Isten iránti őszinte odaadás és buzgalom igazolja a tevékenység irányításának átvételét, azzal a céllal, hogy a prédikálás ne szakadjon félbe.

Így az A.M.I.R. által végzett teljes munka ezen a szellemi alapelven nyugszik: a hűséges hívőknek – még ha nem is rendelkeznek nemzetközileg elismert központosított szervezettel – nemcsak joguk, hanem kötelességük is folytatni a jó hír hirdetését, összhangban a múltban kapott tiszta tanításokkal, amelyeket a Szentírás gondos tanulmányozása is megerősített.

A kommunista országokban Jehova Tanúinak helyi szervezetei közvetlen támadások célpontjaivá lettek, és rosszindulatú kísérletként feloszlattattak, hogy Isten Királyságának e tanúit eltöröljék a létből; ez történt Romániában is 1948 márciusában. Az A.M.I.R. tevékenységének betiltása és törvényen kívül helyezése után a testvérek számára súlyos próbák és megpróbáltatások időszaka következett, mind testi, mind szellemi értelemben. Számos férfit és nőt 10–20 esztendőre börtönbe vetettek igaztalan vádak alapján, vagy kényszerlakhelyre hurcoltak a Bărăganba, ahol üldöztetéseket, kihallgatásokat, veréseket és az irodalom elkobzását szenvedték el. Szellemi szempontból sokan hűségesek maradtak, némelyek még a börtönben is elhunytak; mások azonban, a Társulat utasításait figyelmen kívül hagyva, irodalmat állítottak elő és terjesztettek sokszorosított füzetek alakjában, számozás és szerző megjelölése nélkül.

Az alábbiakban bemutatjuk a Társulat utasításait, amelyek tiltották az efféle cselekményeket annak tudta és ellenőrzése nélkül:

   Tájékoztató, 1947. augusztus 29., a berni fiók titkárának, Alfred Rutimannnak levele a romániai testvérekhez:

„… a bukaresti iroda az egyetlen, amely Romániában az irodalom tekintetében elismert; egyedül ez látja el a testvéreket a Társulat irodalmával. A Társulat nem ismer el más irodalomszolgáltatókat, és az alapított, valamint a Szervezési Utasítások alapján működő szervezeten kívül, annak csoportjaival és körszolgáival az egész országban, a testvérek senkitől ne fogadjanak el utasításokat. Úgy vélem, feltételezhetem, hogy erről Romániában senkinek sincs kétsége…”

   Tájékoztató, 1947. május 1., alcím: „Zavaró munkálkodás”:

„… Brooklynból érdeklődnek, miként lehetséges, hogy a terepszolgálati jelentésekben több ezer füzettel többet tüntettek fel, mint amennyit a raktári kimutatások szerint kiadtak, és honnan kerültek terjesztésre a kötött könyvek. A csoporttérképek előkészítésekor meglepő dolgok kerülnek felszínre némely csoportokban. Például egy csoportban, ahol 29 hírnök hat hónapon át munkálkodott, 3218 füzetet terjesztettek, amelyek közül csupán 547 származott a Társulattól, míg 2771 ismeretlen módon csúszott be a szervezett csoportba; a munkások pedig önző emberek javára dolgoztak, akik Jehova nevében és a Társulat jogi fedezete alatt a füzetek kétszeres árát tették zsebre, s emiatt a Társulat nem tud új füzeteket kiadni a munkára. Ugyanez a helyzet áll fenn e csoportban a Jó Reménységgel kapcsolatban is. Ennek három részét különféle elnevezések alatt maguknak tartották meg, a gyenge, sántító és csekély részt pedig elküldték a Társulatnak, míg a kövéret maguknál tartották. A csoportszolgák felelősek azért, hogy az ilyen dolgokat elnézik. Ha pedig maguk is ilyesmit tesznek, felelősségük annál is súlyosabb. A Társulat nem azért szervezte meg a csoportokat, hogy egyesek Péternek, mások pedig Pálnak dolgozzanak Jehova nevében és a Társulat jogainak védelme alatt. Ezért kérjük a testvéreket, hogy távolítsák el ezt a kovászt a csoportokból, ahol az létezik…”

   „Az aratás rostálásai”, 34–35. oldal, alcím: „A könyvek nyomtatása és kötése”:

„A Társulat Európa számára készült könyvei, füzetei, folyóiratai és egyéb irodalma kizárólag a fent említett telephelyeken készíttetnek és nyomtattatnak. A Társulat minden nyomdája és kötészete erre vonatkozó megrendelést kizárólag a brooklyni központtól kap. Minden anyagot, papírt, vásznat és egyéb kelléket csak a brooklyni központ által jóváhagyott kérelem alapján szabad beszerezni. A nyomtatványok és könyvkötések formáját, terjedelmét és minőségét a brooklyni központ határozza meg. Az európai telephelyek csak azt követően kezdhetik meg a munkát, hogy erre vonatkozó megrendelést kaptak a brooklyni központtól, és az utasításokat szorosan követniük kell a forma, szedés stb. tekintetében. Semmiféle könyv vagy egyéb irodalom nem küldhető ki a brooklyni központ bármely fiókjából a központ megrendelése nélkül, kivéve az alábbi állandó utasítást: minden új kiadványból két példányt azonnal el kell küldeni a brooklyni központnak…”

A sokszorosított írások sem formájukban, sem tartalmukban nem feleltek meg az 1948-ig kapott eredeti irodalomnak. Az érdeklődők számára összehasonlításokat bocsátunk rendelkezésre e füzetek és az adott időszak Őrtorony-kiadványai között.

E sokszorosított anyagok addig forogtak, mígnem a füzetekben illusztrációk kezdtek megjelenni, és tartalmuk fokozatosan eltávolodott az autentikusnak tekintett tanításoktól. Romániában az 1968–1970 közötti években új folyóiratok jelentek meg, amelyek lényegesen módosították a „felső hatalmakkal” (Róma 13) és a vallással kapcsolatos magyarázatokat, azokat az addigi irodalomtól eltérően alkalmazva, beleértve Jehova Tanúit is.

E változások arra indítottak bennünket, hogy az új anyagokat a Biblia világosságában gondosan megvizsgáljuk. Az 1968 után megjelent folyóiratok és az 1948-ig kapott kiadványok közötti nyilvánvaló különbségek láttán úgy határoztunk, hogy elkülönülünk az új értelmezéseket támogatóktól.

A további kutatás során megállapítást nyert, hogy a tartalmi változtatások már az 1948 után Romániában megjelent sokszorosított füzetekben elkezdődtek, a Társulat tudta és ellenőrzése nélkül. Ez a felismerés vezetett bennünket arra, hogy 1972-ben elkülönüljünk azoktól, akik e füzeteket terjesztették, melyekben a „Új Világ” fordítására való utalások is szerepeltek.

Noha az elkülönülés folyamata vitákat és félreértéseket szült a különböző csoportok között, mi, akik hűségesek maradtunk az 1948 márciusa előtti eredeti irodalomhoz, továbbra is egységben működtünk országos szinten, rendszeres tanulmányozások és tanúskodói tevékenység által.

A kommunista rendszer bukása után Jehova jóindulatából lehetőségünk nyílt arra, hogy újraszerveződjünk és újból bejegyeztessük magunkat mint Romániai „Jehova Tanúi” Egyesület, erkölcsi jogi személy (A.M.I.R.).

Mivel az 1948-ban betiltott egyesület azon tagjai közül, akik ugyanazon hitelveket megőrizték, 1990-ben még többen életben voltak, magunkat ugyanazon egyesület folytatóinak tekintettük, és ugyanazon név alatt kértük az újbóli bejegyzést, amelyet a Kolozsvári Bíróság 1990. február 2-án jóváhagyott.

E bejegyzést követően azok, akik a sokszorosított füzeteket támogatták, külön szervezetbe tömörültek „A Romániai Jehova Tanúi Igaz Hit Egyesülete” (C.A.M.I.R.) néven, amely elnevezés nem fordul elő Jehova Tanúinak irodalmában (lásd: Tájékoztató, 1945).

Később más szervezetek is bejegyzésre kerültek, mint például a Jehova Tanúi Vallási Szervezet és a „Jehova Tanúi” Keresztény Egyesület, amelyek elveikben közel állnak a C.A.M.I.R.-hez.

A „Jehova Tanúi” Egyesület, amely 42 évnyi tiltás után ismét törvényes keretek között működhetett, már az első hónapban megkezdte nyilvános tevékenységét: 1990. március 11-én és 25-én két bibliai előadást szervezett, amelyeket további nyilvános összejövetelek követtek. A munka folytatódott bibliai előadásokkal az ország legtöbb városában, valamint a házról házra végzett tanúskodással, amelyet vagy az előadások előtt, vagy azoktól függetlenül végeztek.

Az A.M.I.R. keretében szervezett tanúskodói tevékenység mellett minden hírnök a tanulmányozó csoportokban saját tanúskodási területet vállalt lakóhelye közelében; e gyakorlat mind a mai napig fennmaradt. Kiképzésük érdekében Jehova Tanúi rendszeresen, hetente kétszer tanulmányozzák a Bibliát és a Watch Tower Society felügyelete alatt 1948-ig kiadott eredeti irodalmat, amelyből világosan kitűnik, hogy egy odaszentelt keresztény kötelessége mind házról házra, mind nyilvánosan tanúskodni:

   „Jehova Nevének Hírnöke”, 5. sz., 1937, „Munka”, 88. oldal, 38. bekezdés:

„… Sátán, a ravasz ellenség, most azon igyekszik, hogy azokat, akik elindultak az élet útján, hanyaggá tegye, lehűtse, majd Jehova elhagyására bírja. Aki azt gondolja, hogy a nagy sokaságért végzendő munka Armageddon után történik majd, és ehhez az állásponthoz ragaszkodik, az sietve halad a biztos pusztulás útján. Nincs semmi ok arra, hogy az Úr az embereknek parancsolja az alázat és igazság keresését, hogy megmeneküljenek haragja idején, ha Armageddon után kedvezőbb alkalom nyílna arra, hogy a nagy sokasághoz tartozzanak. A jóakaratú embereknek joguk és kiváltságuk most meghallani az igazságot, és Isten parancsolja Tanúinak, hogy vigyék el nekik az igazságot; e munka elhanyagolása a megbízottak részéről pusztulásukat jelentené. Az Úr azt mondja, hogy nemcsak a menyasszony osztályának kell elköteleznie magát a Királyság üzenetének hirdetésére, hanem azoknak is, akik hallják az üzenetet, kötelességük azt elfogadni és másokhoz továbbadni, mondván: „jöjjetek, és vegyétek az élet vizét ingyen” (JELENÉSEK 22:17). A jóakaratú emberek, az ionádábok, „az Úr más juhai” szintén kötelesek a jelen időben részt venni az igazság üzenetének terjesztésében mások között…”

   „Jehova Nevének Hírnöke”, 11. sz., 1937, „Jehova gondviselései”, 2. rész, 191. oldal, 30. bekezdés:

„… Ugyanilyen módon az Úr Jézus Krisztus lakomát készíttetett Benjámin osztályának megjelenése idején; mindazonáltal hosszabb idő telt el, míg minden résztvevő azonosíttatott, és míg mindannyian részt vettek ezen az ünnepen. Egy ideig nyitott kérdés volt, vajon az ionádábok, avagy jóakaratú emberek részt vehetnek-e a házról házra végzett tanúskodói munkában vagy sem; az elrendelt időben azonban megértetett valódi helyzetük, és láthatóvá vált, hogy kiváltsága mindannyiuknak aktívan részt venni a munkában. Ezután elérkezett az idő, amikor az Úr feltárta az Őt szeretők és szolgálók előtt, hogy a lombsátrak ünnepe előképezte azt, miként ünnepli együtt az ünnepet a felkent maradék és a jóakaratú emberekből álló nagy sokaság; és az Úr ezt először 1936-ban tette ismertté népével, jóllehet az ünnepre való előkészületek már ezt megelőzően megkezdődtek…”

   Őrtorony, 23. sz., 1946, 16. oldal, „Aki hallja, mondja: jöjj”:

JELENÉSEK 22:17. „A szelíd más ‚juhok’ Krisztus Jézus meghívását kapják, amelyet az ő ‚menyasszony’ osztályának még földön levő maradéka tesz közzé. Ennélfogva a szelídeknek is, akik hallják, ugyanúgy hangzik a parancs és kötelezettség, hogy mondják: ‚JÖJJ!’. E kötelezettséget a vőlegény, Jehova nagy felkent hírnöke rója rájuk, és ez így helyes, mert a megmeneküléshez az az elv érvényes, hogy nemcsak hallani és szívvel hinni kell az igazságra, hanem szájjal is meg kell vallani mások előtt. Ezért a ‚többi juhnak’, amikor egy ‚nyájba’ gyűjtetnek össze, ugyanúgy tanúskodniuk kell, miként a felkent maradéknak kötelessége ezt tenni. E tekintetben nincs különbség a szellemi izraeliták és e nemzet ‚jövevény’ osztálya között. Ezért hangsúlyozza JOEL 2:32, hogy ‚aki az Úr nevét segítségül hívja’, megszabadulást és menekvést talál.”

Testvéreink egy része nem értett egyet az A.M.I.R. bejegyzésével, sem a tanúskodói tevékenységgel, elkülönülést választva, és azt állítva, hogy e felelősségek kizárólag a maradékot illetik.

A 8. fejezetben bizonyítékokat mutatunk be arra, hogy a „nagy sokaságra” is ugyanazon szolgálati kötelezettségek vonatkoznak a bejegyzés és a tanúskodás végzése tekintetében.

Amellett, hogy az A.M.I.R. terjesztette a Királyság evangéliumát azok között, akik nem ismerik JEHOVA Istent, a szervezet írásban és szóban is, ismételt meghívások útján fordult mindazokhoz, akik Jehova Tanúi nevét viselik, és akik — más anyagok mellett — az 1948-ig kiadott egészséges irodalmat tanulmányozzák. E lépések célja az őszinte vágy kifejezése volt, hogy eltávolítsuk az A.M.I.R., a C.A.M.I.R., az A.C.M.I.R. és más, be nem jegyzett elkülönült csoportok között fennálló különbségeket.

   Őrtorony, 5. sz., 1924, 72. oldal, 45–47. bekezdések:

„… gyakran támadnak viszályok a Krisztusban levő testvérek között; egymás ellen harcolnak. Elkülönült osztályokat alkotnak ugyanazon városban, az igazság és a Királyság megszégyenítésére. Azt gondolják, hogy az Urat szolgálják, pedig nem Őt szolgálják. Mert Krisztus teste nincs megosztva. Nehémiás, amikor oktatta embereit, ezt mondta nekik: ‚Harcoljatok testvéreitekért’, és nem azt mondta: ‚harcoljatok testvéreitek ellen’. Az erő az egységes cselekvésben rejlik. A keresztények csak akkor erősek, ha egymásért harcolnak a Király zászlaja alatt.”

Az A.M.I.R. szándéka az volt — és ma is az —, hogy bemutassa az igazságot és a dolgok valós állását, mivel minden őszinte embernek joga van ezeket megismerni, hogy ennek megfelelő álláspontot foglalhasson el. E törekvés nem más csoportok gyengítését vagy új követők toborzását célozza, hanem mindazok egyesítését, akik örömmel szolgálják JEHOVÁT, és akik ebből a teokratikusan Jehova Istentől származó forrásból táplálkoznak.

Ahhoz, hogy megértsük, miért nem „vallásként”, hanem „hitként” azonosítjuk magunkat, alapvető fontosságú megérteni e kifejezések eredetét és mélyebb jelentését. Ez az elemzés segít rávilágítani a két fogalom közötti alapvető különbségekre, valamint azokra az okokra, amiért ezt a meghatározást választjuk.

Az eredeti bibliai szöveg szerint a „vallás” (latinul religio) és az „imádat” (görögül threskos / threskeia) mélyen eltérő eredettel és jelentéssel bír. A „vallás” szó a latin religio kifejezésből származik, amelyet a Krisztus előtti időkben a mai Olaszország területén élő pogányok használtak démoni gyakorlatok és pogány rituálék jelölésére. Az édeni beszámolóban a vallás úgy jelenik meg, mint az Ördög által kitalált rendszer, amelynek célja az emberiség eltérítése az Istennel való igaz kapcsolattól, egy teremtmény szavára alapozva a Teremtő szava helyett. Ezzel szemben a görög threskeia kifejezés – amely a héber darash („keresni / keresni Istent”) szóból származik – az Istennek végzett szolgálatot, az Ő lélekben és igazságban való keresését jelöli, ahogyan azt a Szentírás bemutatja. „De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." János 4:23, 24

Így a vallás egy emberi rendszer, amely hagyományokra, formalizmusra és külső rituálékra összpontosít, anélkül, hogy garantálná az Istennel való élő kapcsolatot. Az igaz imádat azonban a szellemi gyakorlat, amely az Isten Szavának való engedelmességből és a vele való személyes kapcsolatból fakad, függetlenül a külső formáktól. A Biblia szerint az Isten lélekben és igazságban való imádata Tőle származik, míg a vallás – ahogyan az a kezdetekkor megjelent – az Ő ellenfelétől ered, és célja az őszinte engedelmesség helyettesítése az áhítat hamis formájával.

Sok bibliafordításban a görög threskos szót – amely „imádatot” jelent – tévesen „vallásnak” fordították. Ez a változtatás oda vezetett, hogy az emberek összetévesztik az igaz imádatot a vallással, amely gyakran csupán hagyományok és rituálék emberi rendszere.

Az A.M.I.R. tagjaiként, ismerve ezt a különbséget, „hitnek” nevezzük magunkat, nem pedig „vallásnak” a szó mai értelmében. Az általunk követett hit az Isten iránti tiszta imádat, ahogyan azt a Biblia leírja – az engedelmességen és igazságon alapuló kapcsolat, nem pedig emberek által kitalált rituálékon.

*(Erről a témáról bővebben olvashat az „Az igazság szabaddá tesz titeket” [1947], című könyvben, amely elérhető az „Irodalom”

1948 után a Jehova Tanúi minden tevékenységét törvényen kívül helyezték Romániában, így a Watchtower irodalmat már nem fordították és nem adták ki többé. Az A.M.I.R. 1990-es megalakulása után elemezték az 1948 utáni Watchtower-írások állapotát, és több eltérést találtak az eredeti irányvonaltól, valamint az alapvető tanításoktól és igazságoktól. Ezek közül megemlíthetőek a következők: a Róma 13:1-ben szereplő „felsőbb hatalmakra” vonatkozó értelmezés megváltoztatása, a „Vallás” mint imádati forma átvétele, valamint a tagok indoktrinálása, hogy kritikai vizsgálat nélkül vessék alá magukat a W.T. írásainak.

11.1 „Felsőbb hatalmak” a Róma 13:1-ben

Az 1948 előtt megjelent irodalomban a Róma 13:1-ben említett „Felsőbb hatalmak” (vagy „Legfelsőbb hatalmasságok”) kifejezést úgy értelmezték, mint amely Jehova Istenre és Jézus Krisztusra utal. Ennek a magyarázatnak a támogatására az alábbiakban három olyan folyóiratot sorolunk fel, amelyek részletesen foglalkoznak ezzel a témával:

   Az 1929. július 15-i, 14-es, számú folyóirat, 2. bekezdése:

„ A Róma 13-ban foglalt utasítást sokáig helytelenül alkalmazták. Ez a helytelen alkalmazás lett annak a hamis tannak alapja, hogy a királyoknak és az uralkodóknak Isten kegyelme folytán joguk van arra, hogy a nép felett uralkodjanak és azt elnyomják. ”

   Az 1933. április 15, 8, számú Őrtorony 28, bekezdése:

„ A „felső hatalmak“ azok Jehova szervezetében, akiket tekintéllyel ruházott fel arra, hogy az ő nevében egy munkát végezzenek. Jehova és Jézus Krisztus ezek a „felső hatalmak“; Jehova a legfelsőbb hatalom “

   Az 1936, 11. számú júniusi Őrtorony 20, bekezdése:

„ Az ördög egyes felekezetieskedő vezetőket arra használt, hogy ezt a szöveget (Róma 13 : 1) félremagyarázzák s azt a hitet keltsék, mintha ezek a „felső hatalmak“ világi hatalmak lennének; természetesen a világi hatalmak örvendtek az ily magyarázatnak, mert ezáltal annál inkább engedelmeskedtek nekik azok az emberek, akik ezt hitték. Jézus Krisztus igaz követői tudják ellenben, hogy az ő kötelességük és feladatuk Isten szolgálatából áll s mindenkor, amidőn az emberalkotta előírások szembehelyezkednek Isten törvényével, Isten szolgája Isten törvényének tartozik engedelmeskedni. (Apcsel. 4 : 19; 5 : 29) ”

A „Watch Tower Bible and Tract Society” által később megjelentetett irodalmat megvizsgálva jelentős változást figyelhetünk meg a Róma 13:1 versének értelmezésében. Az Őrtorony (W.T.) 1952. június 15-i angol nyelvű kiadásában a világi hatóságokat kifejezetten a bibliai szövegben említett „felsőbb hatalmak” részeként ismerik el. Idézzük a következőt:

   W.T. 1952. június 15., 12. szám, 373. oldal, 1. bekezdés (angol nyelven):

„ Jelenleg a keresztények két felsőbb erővel néznek szembe. Ez a helyzet nem új keletű. A Krisztus utáni első század keresztényei ugyanebben a helyzetben voltak; hasonlóképpen az izraeliták is i. e. 607 után, amikor elveszítették nemzeti szuverenitásukat a nem zsidó nemzetekkel szemben. Mindhárom esetben az egyik felsőbb erő állítólagos, ideiglenes, valamint tűrt és korlátozott felsőbbséggel bír – ez az emberek által létrehozott kormányzatoké, avagy e régi világ Császáráé. A másik felsőbb hatóság az igazi isteni erő, amely abszolút és örökkévaló – ez Jehova Isten korlátlan felsőbbsége.
Ebben az időszakban... az Armageddon előtt, Jehova Tanúi képesek világosan meghatározni jogi kapcsolatukat és kötelességeiket a két kormányzó hatósággal szemben, mivel mindkettő kötelezettségeket ró a keresztény alattvalókra. Jogi álláspontjuk legyőzhetetlen ”

11.2 A „vallás” szó értelmezésének megváltoztatása

Az előző fejezetben említettük a „vallás” kifejezés eredetét, valamint a vallás és az Istennek bemutatott igaz imádat közötti különbségtételt, az 1947-ben megjelent, „Az igazság szabaddá tesz titeket” (Adevărul vă va face liberi) című könyv alapján.

   A „Védelem” című kisfüzet 6. oldal 5. bekezdése:

„ A vallás a tisztelet olyan nemét jelenti, amilyet a teremtmények egy felsőbb hatalom elismeréseképpen gyakorolnak, s amelynek a külsősége (formája) és gyakorlása hagyományon nyugszik, vagy az adott felhatalmazáson. Ez a meghatalmazás oly emberi tanokra támaszkodik, amelyek a hagyomány útján szálltak egyik nemzedékről a másikra. A hagyomány valamely ismeretnek, tannak, a tisztelet szokásának vagy külső formájának az elődökről az utódokra való átszármaztatását jelenti. Isten igéje, amint a Szentírásból kitűnik, nem támogat vallást. “

Az 1950-es évet követően, ahogy az Őrtorony (Watchtower) diskurzusában és kiadványaiban az „imádat” kifejezést fokozatosan felváltotta a „vallás” szó, számos kérdés és bizonytalanság merült fel az Őrtorony folyóirat olvasói körében. Ez a szóhasználatbeli változás élénk vitákat váltott ki a két fogalom mélyebb jelentéséről és azok következményeiről.

   W.T. 1951. augusztus 15., 16, szám, 511. oldal (angol nyelven):

„ Miért hagyta jóvá a Watch Tower Társulat hirtelen a »vallás« szó használatát Jehova Tanúi imádatával kapcsolatban? P.L., New York.
…
Az angol nyelvű Bibliák több helyen is használják a "vallás" szót. A King James (Jakab király) változatban a Jakab 1:26, 27-ben szerepel. Ott Jakab különbséget tesz a hiábavaló vagy hamis vallás (1:26) és a tiszta vagy igaz vallás (1:27) között, és ezt ugyanannak a görög szónak, a threskeia-nak a megfelelő minősítésével teszi. A görög threskeia szó a latin religio megfelelője, és mindkettő egyszerűen "imádati formát" jelent, amely lehet igaz vagy hamis. A latin religio szóból származik az angol religion szó.
…
A Társulat nem hirtelen fogadta el ezt a nézetet a "vallás" szó használatával kapcsolatban. A Társulat kiadványainak figyelmes olvasói észrevehették, hogy az elmúlt években, amikor a vallásról volt szó, a kiadványok ügyeltek arra, hogy minden elítélést csak a hamis vallásra korlátozzanak “

   W.T. 1954. március 1., 5, szám, „Az igaz vallás helyreállítói és megújítói” című fejezet, 141. oldal (angol nyelven):

„ „Az igaz vallás a Jehovának bemutatott igaz imádat. A hamis vallás magában foglal mindent, ami szemben áll a Jehova iránti imádattal. A "vallás" szó a legegyszerűbb és legáltalánosabb formájában "imádati formát vagy rendszert" jelent.
…
Függetlenül attól, hogy több ezer különböző vallás létezik, csak egyetlen igaz vallás van, és ez a Legfelsőbb Isten imádata, akinek neve Jehova. Ez az igaz vallás most helyreállíttatott az emberek számára.” “

11.3 A tagok indoktrinálása az írások kritika nélküli elfogadására

Az 1948 előtti román nyelvű írásokban ismételten hangsúlyozzák a "bereai" megközelítés fontosságát a Watchtower-kiadványok tanulmányozása során. Ez a módszer a tanítások gondos megvizsgálását feltételezi a Biblia fényében, amelyet az egyetlen ihletett és legfőbb tekintélynek tekintenek.

Minden kiadványt Isten Szavának alárendeltként mutattak be, az olvasókat pedig arra ösztönözték, hogy hasonlítsák össze azokat a Szentírással, amelynek az egyedüli mércének, mérlegnek és végső hitelesítési kritériumnak kellett maradnia. Nem a bemutatott elképzelések automatikus elfogadását kérték, hanem azok szigorú ellenőrzését, a bereai hívőkhöz hasonlóan, akik naponta kutatták az Írásokat, hogy lássák, valóban úgy vannak-e a dolgok, ahogyan mondták nekik. Erre láthatunk egy példát a következőkben:

   Az 1948-as Őrtorony 5-ös számú melléklete, "Teokratikus szervezet és az Ő kormányzati testülete" 39. bekezdése:

„ De ne számítsuk, hogy ezen kormányzó testület tagjai a földön, ma ezen ihlettség alatt lévők lennének. Mi kérjük ezen szolgákat, hogy legyenek szoros összeköttetésben az Isten ihlettség alatt lévő igéjével, hogy a dolgokat összhangban végezzék, ő vele és, hogy hirdessék az abból kivont öröm üzenetet “

Az angol nyelvű irodalomban, különösen 1950 után, jelentős hangnem- és irányvonalváltás figyelhető meg. A Watchtower-kiadványok egyre intenzívebben kezdték hirdetni a „szolga” iránti abszolút lojalitás eszméjét, akit az Istennel való kommunikáció kizárólagos csatornájaként mutattak be.

Ezt a lojalitást nem csupán tiszteletként, hanem feltétel nélküli engedelmességként, teljes alávetettségként, valamint a Társulat által kínált értelmezések és magyarázatok kritika nélküli elfogadásaként határozták meg. Az olvasókat arra intették, hogy ne kérdőjelezzék meg a bemutatott tanításokat; a kritikai elemzésre irányuló bármilyen kísérletet, az őszinte kérdéseket vagy az ezekkel az „új igazságokkal” szembeni ellenállást közvetlenül Jehova elleni lázadásként értelmezték.

Ez a megközelítés mély ellentmondásban áll a korábbi írásokban szorgalmazott „bereai” szellemmel, amelyben a hívőket arra buzdították, hogy mindent ellenőrizzenek a Szentírás fényében, kutassanak figyelmesen, és győződjenek meg arról, hogy a tanítások összhangban vannak-e Isten ihletett Szavával. A bibliai mérce helyét fokozatosan átvette a „szolga” tekintélye, a személyes tisztánlátást pedig felváltotta a vallási konformizmus.

W.T. 1952. február 1., 3, szám, 79. oldal, 11. bekezdés (angol nyelven):

„ Vajon mi, mint egyének, meg vagyunk-e bízva azzal, hogy eledelt hozzunk a szellemi asztalra? Nem. Akkor ne próbáljuk meg átvenni a szolga feladatait. Azt kellene ennünk, megemésztenünk és aszimilálnunk, amit elénk tesznek, anélkül, hogy az eledel egyes részeit elutasítanánk pusztán azért, mert nem felelnek meg szellemi ízlésünknek. Azok az igazságok, amelyeket közzé kell tennünk, a hű és értelmes rabszolga szervezete által biztosítottak, nem pedig olyan személyes vélemények, amelyek ellentmondanak annak, amit a szolga eledelként nyújtott a kellő időben. “

W.T. 1952. június 15., 12, szám, 381. oldal, 24. bekezdés (angol nyelven):

„ De az az engedetlenséggel teli korábbi időszak már a múlté. Most, hogy elfogadtuk az új utat, tegyük azt teljes megértéssel.
…
Ne kockáztassátok meg, hogy bármiféle hűtlenséggel kivívjátok a felsőbb teokratikus hatóságok nemtetszését. Ez azt jelentheti, hogy nem kapjátok meg az örök életet az új világban. Helyes, ha a régi aggályokat és szokásokat félreteszitek. Az Írásokból azonosítható új kötelezettségeket mindannyiunknak örömmel kell elfogadnunk és teljesítenünk. Legyünk motiváltak abban, hogy minden energiánkat és erőforrásunkat az új világ kormányzata iránti teljes engedelmességnek szenteljük. Adjunk bele mindent, hogy ez az új út sikeres legyen! ”

11.4 Következtetés

Az A.M.I.R. tagjaiként, az 1948 előtti román nyelvű írások és a Watchtower által később angol nyelven közzétett kiadványok összehasonlító elemzése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a kapcsolatok felújítása és az 1948 utáni Watchtower-irodalom tanulmányozásának folytatása már nem lehetséges. Ez a döntés azon a megállapításon alapul, hogy a tanítások iránya jelentősen megváltozott – ideértve az alapvető igazságokat, valamint más írásokat és gyakorlatokat is. Példaként említhető, hogy 1992-ben a „Watch Tower Bible and Tract Society” az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez (ENSZ) társult nem kormányzati szervezetté (NGO) vált; ez a lépés pedig ellentmond az 1930-as és 1940-es évek óta átadott tanításoknak, amelyek az Egyesült Nemzeteket az Ördög eszközeként határozták meg.

Ennek következtében úgy határoztunk, hogy kizárólag az 1948 előtti, hivatalos Watchtower-forrásokból származó eredeti irodalom tanulmányozását és terjesztését tartjuk fenn. Meggyőződésünk szerint ez áll összhangban a Szentírás világos és igaz tanításával.